Most sírhatsz

Most sírhatsz, nem szégyen hidd el,

A mai nap emlékét szívedben vidd el!

Jó ember lettél, büszke Anyád-Apád,

Boldog veled az is, aki csak barát!

 

Születtél akkor: nem most, már rég,

A bölcsességet gyűjtöd: abból sosem elég.

A negyven nem kevés, gombócbol is sok,

Veled töltjüke napot barátok, rokonok.

 

Magadhoz gyűjtöd, ki hasonló hozzád,

Ebben a csapatban szükség van rád!

Választottad ezt az emberi közeget,

Révbe érsz egyszer, ott van: már közeleg!

 

Mindenki azzá lesz: mit ír neki sorsa,

A te életednek van sava-borsa...

Nyitott könyv lett a világnak a lelked

Nem csak a titkodat, a szíved is kiteszed...

 

Segítessz mindenben ott ahol lehet.

Veled tart a Csapat, mást nem is tehet!!!

Ott vagy, hol szükség van segítő barátra,

Hagyod a magadét, mert gondolsz másra.

 

Hogyan legyünk barát, mutatod nekünk.

Mehetnél magad, de fogod a kezünk.

Nem hagyod kallódni a magányos lelket,

A jó isten téged: vezérnek teremtett!!!

 

Az utadon mindvégig kísérjen szerencse,

A sok jó tett általad: sosem lesz feledve.

Boldogok vagyunk, hogy itt lehetünk Veled,

Szívből kívánunk még negyven évet Neked!

Akkor...

Derült égből jött, majd csapkodott és borult,
Szomjat enyhítő víz, záporrá fordult.
Nagyokat morgott, kavargott a hangja,
Fájdalmas áldás csapott a magyarra!

Életet ad e víz? Bosszút forral az ég,
Ilyet a krónika, soha sem írt még.
Hasonlót sem látott senki, e népből,
Sűrű eső jött a haragos égből.

Ki büntet embert így, súlyos a csapás?
Istenről nem hinn, hacsak nem a patás!
Bosszú hadjárat lehetett, nagy bűnök ára,
Fazúzó tömbök estek, erre a világra.

Az aki csak tudott, fedél alá szorult.
A szép napos délután sötétségbe borult,
A kavargó égen villámok csapkodtak,
Otthonok tetején jégbombák pattogtak.

Törték amit értek, beszakadt a pala,
Vakolat is hullott, látszik a ház fala.
Törött ablakokon bevág az ég jege,
Vajon ezt a csapást túlélhetjük-e?

Véget ért a háború fertály óra alatt,
Nézte a szegény, amije még maradt,
Meg tudja törni a látvány az embert,
Földre borulva nézi, a törött tengert.

Nem hitte ember, mert nem volt még ilyen,
A háztetők helyén a romhalmaz milyen!
Szétverten merednek, az ég felé virítva,
Mutatják fájdalmuk megtörten, sikítva.

Nyírbogdány, 2009 június

Szülinapodra

Életkorod száma több lett ismét eggyel,
Nem tartom illőnek leírni számjeggyel.
Gondolkodtam sokat, hogy mi lenne a méltó,
Mely ajándékként e-napon, lenne épp jó!

Nem adhatok sajnos ajándékot Neked,
Nagy a távolság, így nem lehetek Veled!
Nem tudok sajnos szép virágot tépni,
De segítsen az Isten boldogságba lépni.

A mai nap azonban - de máskor sem - az jár,
Bántás helyett reggel: baráti köszöntő vár.
Várjon Téged mindig ily őszinte szó,
Legyen minden napod ugyanilyen JÓ!

Találd meg mindig az igaz barátokat,
Semmi sem árnyalja a boldogságodat,
Ne kelj úgy reggel: hogy bántanak. Soha!
Boldogságot kíván Neked szívből: Soma!!!

Nyírbogdány, 2009. május 13.

Névadó Pufinál

Rímfaragáskor meg-megbotlik nyelvem,
De cimborák kedvéért félre teszem elvem.
Verssel próbálkozom, írok- nem túl hosszút,
Remélem ezekért senki nem áll bosszút.

Szombat délutánján összegyűlt a Banda,
Hogy Pufi gyermekének névadóját tartsa.
Vulcanos lett a legény, otthonukban rögtön,
Műanyag a motor, mert még Ő csak pöttöm!

A vendéglátásra felkészültek rendben,
Asztalt, széket, kaját-piát szétraktak a kertben.
Neki is estünk, mind komoly lendülettel,
Nem lehet kifogás a fogyasztási kedvvel!

Volt paprikás krumpli - malachús tuninggal,
Puha kenyér, paradicsom, savanyú ubival.
A piáról is szólok, bár korosztályos dolog!
Söröcske röviddel, és jobbnál jobb borok.

Mikor már azt hittük, hogy ez lesz a vége,
Pácolt malac húsok is kerültek terítékre.
Ittunk mi rendesen, kellett is a zsírhoz,
Senkit sem érdekelt, a másnap majd mit hoz!

Csuby nem tudta és fejére kendőjét kötve,
A hej Joe zenére új szövege lett költve,
Puby rögzítette, a Joutoubon tölthető lesz,
A jogdíból a banda majd pelenkát vesz!

Hajnalban tehertől fáradtan pihenni tértünk,
Szerencse, nagy a ház mindnyájan elfértünk.
Vittem fekhelyet lukasat, kettőt is takarót,
Oldalammal, fedetlenül nyomtam a padlót!

Telefonos ébresztőt kapott a Vagabond,
Nem ismert eddig, de eléggé lehordott.
Megbocsátott aztán, mert segítettem rajta,
Amivel megbízott munka, de férfi fajta.

Sok kávé és reggeli, majd oszlott a banda,
Pufikám: családod szokását az Isten tartsa.
Megköszönve mindent, búcsúzom tőletek,
Egyet nem tudok: hogy hívjuk a GYEREKET!

Anyák napjára

Eljött ez a nap is, virágot kell venned!
Figyelj arra, hogy ne csalódjon benned!
Ne csalódjon benned, kitől mindent kaptál,
Kit ok nélkül sokszor faképnél hagytál.

Köszönet helyett sokat megbántottad,
Reszkető keze alól fejedet elrántottad.
Mutass gyermeknek arról most példát,
Hogyan tudsz szeretni egy szülőanyát!

Szemébe nézni csak szívből teheted,
Nagyon örülj annak, ha még megteheted!
Sokan tennék most, kik már nem tehetik,
Kik Anyjuk helyett, csak sírhantját lelik.

Köszönetet anyádnak szívedből rebegj,
Könnyeiddel küszködve érette remegj.
Ö mondta ki, aggódva legtöbbször neved,
Ne szégyelld mondani: köszönöm NEKED!